Salánk (Шаланки)

Salánk a Tiszaújlaki kistérség egyik települése, a kistérség központjától, Tiszaújlaktól 16 km-re északnyugatra, a Borzsa mellett fekszik, melynek első írásos említése 1332-ből való. A 2001-ben 3110 lelket számláló falut túlnyomórészt magyarok lakják.

A település főutcáján emelkedik magasba a református templom(Fő út 110.) tornya. Az eredetileg római katolikus templom 1390–1405 körül épült gótikus stílusban. Az évszázadok alatt többször átépítették. A templom karzatán felirat emlékezik meg arról, hogy a településen tartotta meg II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc utolsó, 1711-es országgyűlését.

A templom mellett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség aktivistái emlékparkot alakítottak ki a gazdag történelmi múlttal rendelkező egykori mezőváros hőseinek és áldozatainak tiszteletére. Legrégebbi a sztálinizmus áldozatainak 1989-ben emelt emlékmű – egy hatalmas sziklára erősített bronz tábla az 59 mártír nevével. A 2000-es években került ide II. Rákóczi Ferenc, Szent István és Mikes Kelemen szobra. Itt található a Salánkon elhunyt Osváth Miklós festő kopjafája is. 2018-ban az I. világháború frontjain elesett 18, illetve a hadifogolytáborokban életüket vesztett 12 salánki honvédnak állítottak kopjafát.

2006-ban Boldog Romzsa Tódor, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye vértanú püspökének szobrával egészült ki a település emlékmű együttese (alkotója Pólin Elek, salánki fafaragó).

2019-ben a kultúrház mellett egy bronz domborművet is állítottak a salánki országgyűlés emlékére, mely a hívei körében szónokló II. Rákóczi Ferencet ábrázolja.

A főutcán tovább sétálva eljutunk a görögkatolikus templomhoz (Fő út 40.), melyet 1878-ban szenteltek fel Szent Mihály és Gábor főangyalok és az összes mennyei erők (november 8.) címünnepére. 2023. szeptember 30-án születésének 180. évfordulóján a görögkatolikus templom udvarán emlékművet avattak Szabó Jenő főrendiházi tag és az egykori közmunka- és közlekedésügyi minisztérium miniszteri tanácsosa tiszteletére. Szabó Jenő az Ugocsa vármegyei Fancsikán, a helyi görögkatolikus lelkész családjában született, viszont egy éves korától Salánkon élt és nevelkedett. A miniszteri tanácsosként vasúti politikájában döntő szempontként állt előtte a görögkatolikusok által lakott vidékek vonalainak a fejlesztése, és a kárpátaljai vicinálisok megépítése. Az emlékművet Csirpák Viktória szobrászművész alkotta.

A település egykori római katolikus, zsindellyel fedett kápolnáját a szovjet érában lebontották, helyét egy áttört faragású feszület jelzi (alkotója Pólin Elek).

A település határában emelkedik aHömlöc-hegy, mely egy háromszög alakú, 372 méter magas domb. Itt állt valamikor a Barkóczyak kastélya, amelyben a Nagyságos Fejedelem tanácskozott 1711. február 11. és 18. között, és így lett a salánki kastély az utolsó kuruc országgyűlés színhelyévé. 1717 augusztusában az ide is betörő tatár sereg felgyújtotta a kastélyt, melyből csak szép kő borospincéje maradt meg. Ez a pince ma is megtalálható a hegy oldalában.

Feketepatak irányába, a salánki bányató közelében található Mikes-kútja, melyből a hagyomány szerint egykor Rákóczi is ivott.

Salánkon több hordókészítő műhely is működik. A településen járva érdemes egyet felkeresni, ugyanis messze földön híresek a salánki tölgyfahordók, köztük a kétrekeszes csalihordók, melyek csapját jobbra vagy balra elfordítva különböző ital (bor vagy pálinka, fehérbor vagy vörösbor) nyerhető egyszerre ugyanabból a hordóból. A hordók alapanyaga a salánki Nagyerdőből származik.

A salánki tájház

A salánki tájház épülete az egyik ékes bizonyítéka a helyi népi építészetnek a településen. Egy körtornácos, cseréptetős, kontyolt tetőszerkezetű, eredetileg háromosztatú, később kamrával és gazdasági épületekkel megnagyobbított, vegyes falazatú parasztház, melynek utolsó tulajdonosa Sütő Malvin volt. Az udvarban egy többosztatú melléképület („nyárikonyha”) és több gazdasági építmény is található. A tájház egy dupla telken helyezkedik el, mely hatalmas kerttel is rendelkezik.

A salánki tájház és berendezési tárgyai a 20. század 60-80-as éveit kívánja bemutatni. A házban található bútorok, berendezési tárgyak, a falfestés, tüzelőberendezés stb. nagy része eredeti, vagy az eredetinek megfelelően felújított.

Az épület első szobája, amelyet „elsőház”-nak vagy „tiszta szobá”-nak is neveznek, gerendás mennyezetű, hajópadlós, cserépkályhával fűtött, hengerelt falazatú, amely berendezésével a polgárosuló emberek életét mutatja be.

A középső helyiségben hagyományosan a konyha helyezkedik el, és a hátsó szobában, vagy „hátsó ház”-ban került kialakításra a Salánkon még ma is élénken élő rákóczi kultusznak emléket állítva a 18. század eleji, barokk stílusban kialakított Rákóczi-emlékszoba és a foglalkoztató/kiállító terem. Rákóczi Ferenc utolsó, 1711-es országgyűlésére ugyanis Salánkon, az egykori salánki Barkóczy kastélyban került sor.

A tájház kiállítási anyagának részét képezi továbbá a szövés-fonás eszköztára, a tradicionális salánki viselet, a betlehemes játék és a salánki viaszos tojáshímzés ékes darabjai.

A tájház elsődleges célja a falu népi építészeti értékének megőrzése, konzerválása mellett a helyi hagyományok és mesterségek felelevenítése, bemutatása és azok átörökítése a fiatalabb nemzedékeknek. Ennek megfelelően a tájházban kialakításra került egy bodnárműhely, vagyis egy működő hordókészítő műhely, ahol egy helyi mester hagyományos módon, kézi eszközökkel mutatja be az érdeklődőknek a kárpátaljai magyar értéktárba is bekerült salánki hordó készítését.

A tájház munkatársai színes programokkal várják az érdeklődőket, illetve különböző kézműves tevékenységek csoportos végzésére is van mód, ugyanis egy foglalkoztatóterem is kialakításra került a tájházban, melyet különböző korú gyermekeknek, iskolás csoportoknak és felnőtteknek egyaránt ajánlunk.